Mega Lecsó Főző Túra
Nagy Holdvilágároki Lecsó Túra
Pilis, 2009.09.06
Ezen a verőfényes Vasárnap reggelen szép számban jelentünk meg a Margit híd budai hídfőjénél, mely klasszikus induló helyünk. A képlet általában: kocsi parkol, csapat összejön, aki nem fér be az hévvel megy Pomázig. Szerencsésen 4 kocsiba befért a társaság: Annus, Ati, Árpi, Bali, Gabi, Gergő, Geri, Levi, Leviné, Lilla, Linda, Meli, Orsi, Verusch és Zsolt, mely Pomázon a Hév megállóig meg sem állt. Itt általában a mindenkori működő lángosos neves intézményében tesszük először tiszteletünket, majd a kertek és gyümölcsösök irányában kigyaloglunk a településről.
Lévén hogy a mai napi célkitűzésünk a minél klasszabb lecsó szabad tüzes megalkotása volt 15 főre, így sok időt nem pazarolhattunk természetjárásra. A lehető legrövidebb túrácskát raktam össze a csapatnak: legyen benne jól kifárasztó csúcs, szép kilátás, de az egész ne haladja meg a 10 km-t, hogy neki tudjunk ebédidő tájban látni a tűzrakásnak. Így a tradicionális kiskört tettük meg: Pomázról kigyaloglás a Zöld jelzésen, meredeken fel a Zöld háromszögön a Janda Vilmos kulcsosházig, ott rövid szusszanó, majd két gyönyörű, és mégis közeli csúcs, a Kis- és a Nagy Csikóvár következnek. Innen leérünk a gombászásra is alkalmas vadleses völgybe, és a piros kereszten (általában eltévedés után) tovább haladunk a Holdvilágárok felé. Itt a Domini forrás melleti tűzrakóhely a kedvencem: úgy sütögethet, eszegethet az ember, hogy az árokban van, de mégis elfér (sok sok asztal van, kicsit kiszélesedik az árok)a patak nyugodt csobogása mellett sok a tűzifa, és a kilométer-hiányosak mászkálhatnak hihetetlen nyiladékokban, melyek a forrástól indulnak. Ez nálam a „kistúra”, általában 2-3 óra alatt meg lehet tenni Pomázról, és utána az ember 10 perc alatt a főúton van, Kiskovácsipusztán. Ha nincs ideje, bebuszozik Pomázra, ha van, akkor gyalogol még egy órát (bár ilyenre még nem volt példa azt hiszem…)
Ezen a szép napon a társaság igen jól állta a sarat, bár egyesek kidőltek derékügyileg, és emberháton jöttek le a piros keresztenJ A szokásos eltévedés is jól nézett ki, egy tagunk emberháton botorkál, Zsolt közben mint egy inka felderítő futva közlekedett az erdőben, keresve az elveszett piros keresztet, amit aznap megtanultunk, hogy tényleg nem kell lemenni a vadászles felé ahogy a térkép mutatja, hanem bent az erdőben, a tisztás után van a leágazás a zöldről.
A Holdvilágárokhoz érve viszont percek alatt szuper tűz lobogott, és a nagy létszámra való tekintettel dupla tárat tettünk a csúzliba: a diszkosz került elöször a parázsba, közben egy köveken kialakított sütőn egy könnyű „erdei wok” került bevetésre, mely nyitott mivoltából kifolyólag talán jobban engedte afolyamatos minőségellenőrzést. minden esetre 4 adag lecsó készült, natúr, cukkinis, csilis, tojásos, mellette a parázson kólönböző kis nyársak jelentek meg finomságokkal... Bizton mondhatom, nem maradt száj éhesen a nagy Lecsósütés után.
Picasawebes galériái a Nagy Lecsófőzésnek:
1) http://picasaweb.google.ro/Konemara/HoldvilagArok
2) http://picasaweb.google.ro/Konemara/HoldvilagArok02